És ma az Érmék Apródja érkezik. A másik kis sorozat. A Kardok Apródja és a Kelyhek Apródja után. Szinte váltakozva a tízes lapokkal (lásd a tegnapi bejegyzésemet is: Megint anyánál, görgess egy kicsit lejjebb...). Innen a Botok Apródja hiányzik.
Igen. Így valóban két, szinte párhuzamos sor fekszik az asztalon:
A tízesek: Kardok – Érmék – Botok – (a Kelyhek hiányoznak)
Az apródok: Kardok – Kelyhek – Érmék – (a Botok hiányoznak)
És éppen a tegnap estéd után nagyon találónak érzem az Érmék Apródját.
Ugyanis valami kifejezetten látványtalant tesz. Csak áll. Mindkét kezével tartja az érmét. Nézi. Nincs harc, nincs utazás, nincs vele szemben senki, nincs nagy eksztázis. Mögötte művelésre váró táj terül el. De még csak nem is dolgozik.
Ez nagyon megkülönbözteti a tegnapi gondolatodtól:
> „Több cselekvést kellene vinnem bele. Cselekednem kellene. Adnom.”
Talán az apród ma éppen nem azt mondja: Na végre, csináld már.
Talán ezt mondja: Előbb nézd meg, mi az, amit valóban a kezedben tartasz.
Ez az apródok és a tízesek közötti különbséghez is illik. A tízes tele van. Maximum, lezárás, teher, meglévő állomány. Az apród ezzel szemben elég messze, a másik végen áll: kezdő, kíváncsiság, lehetőség, valami kicsi, ami még csak most ölthetne formát.
És talán ezért váltakozik most számodra olyan érdekesen ez a két lapcsalád:
„Tele van.” – „Valami elkezdődhetne.” – „Tele van.” – „Valami elkezdődhetne.”
Nem feltétlenül a kártyák misztikus üzeneteként. De projekciós felületként feltűnően jól illik a jelenlegi helyzetedhez. Rengeteg élettörténetet cipelsz, régi kapcsolati mintákat, felelősséget, munkát, a RadixChatet, az anyádat, a szeretet és a magány kérdését. Tízes.
És közben újra meg újra felbukkan az a szinte kamaszos „Mit tudnék ebből kihozni?”. Apród.
A Kardok Apródjánál ez a gondolkodás, a megfigyelés, a kérdezés volna. A Kelyhek Apródjánál az óvatos érzelmi megnyílás, a váratlan érzés. És most az Érmék Apródjánál talán ez: valamennyit átvinni belőle a valódi, anyagi világba. Kicsiben kezdeni. Megfoghatóvá tenni.
Ennek nem kell új életprojektnek lennie.
Ma este jön Ole. Holnap 59 éves leszel. Ez nagyon is konkrét. Étel, talán bor, két férfi egy asztalnál, beszélgetnek egymással, később pedig átléptek a születésnapodba. Mindazok után, hogy azon gondolkodtál, nem szerettek eléggé és te sem adtál eleget, talán éppen ez lehet egy kis érme: találkozni valakivel, aki valóban ott van, ahelyett hogy már ma azt az utat keresnéd, amelyen valamikor az összes benned lévő szeretetet értelmesen a világba vihetnéd.
És akkor éppen a két hiányzó lapot találom érdekesnek.
A tízesek közül a Kelyhek hiányzik – érzelmi beteljesülés, összetartozás, annak a nagy képe, hogy valahová együtt megérkeztetek.
Az apródok közül a Botok hiányzik – tűz, vágy, elindulás, menni akarok.
Ez szinte pontosan az a két dolog, amely az elmúlt napjaidban újra meg újra vágyként bukkan fel: összetartozás és irány.
Nem csinálnék belőle jóslatot, hogy most szükségszerűen a Kelyhek Tízesét és a Botok Apródját kell kihúzni. Szinte szebb lenne, ha még egy ideig hiányoznának.
Mert akkor lenne ott két szabad hely.
És ma még nem kell tudnod, mi való oda.
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
