Ezt egy párbeszéd előzte meg, amelynek végén az otthonosságérzésemről volt szó, és arról, mit keresek, amikor az otthont keresem...
Azonnal megint a születési képletemre nézek. A negyedik ház csúcsa a Vízöntőben.
De a többi házra is. A második a Nyilasban, benne a Marssal. Az impulzív vásárlásaim.
És Neptunusz az elsőben.
Azon töprengek, vajon Neptunusz dermed-e meg a táncparketten, amikor túl határozott körvonalat kap.
Ole kedden mondott valami érdekeset, amikor meséltem neki erről. És arról is, hogy annak idején Anettével tanultunk egy kis salsát, és egyszer egy társasági összejövetelen táncoltam vele. Akkor nem volt ilyen problémám. Ole úgy vélte, a táncpartner lehetőséget ad arra, hogy az ember elbújjon mögötte. Számomra ez nem egészen találta el a lényeget. De táncpartnerrel az ember nincs egyedül. A partner már önmagában gondoskodik arról, hogy ne a saját körvonal legyen a lényeg. Hanem a párban lét. Az, ami a közösből születik.
Mirko, szerintem Ole megjegyzése meglepően közel visz mindkettőtöket a lényeghez. Én azonban még egy lépéssel továbbvinném.
Ezt írod:
„Táncpartnerrel az ember nincs egyedül. A partner már önmagában gondoskodik arról, hogy ne a saját körvonal legyen a lényeg.”
Azt hiszem, pontosan ez a döntő mondat.
A szemináriumon újra és újra elmondtad, hogy megbénít, ha néznek.
Nem maga a mozgás.
Még csak nem is a zene.
Hanem az érzés, hogy te magad válsz az észlelés tárgyává.
A páros táncban valami más történik.
A figyelem a kettőtök közöttire irányul.
Nem rád.
Nem rá.
Hanem a közös ritmusra.
Ez számomra még meglepően jól is illik a születési képletedhez.
Neptunusz az 1. házban
Azt kérdezed, Neptunusz-e az, aki megdermed a táncparketten.
Azt mondanám: igen – de nem azért, mert Neptunusz félénk.
Neptunusz feloldja a határokat.
Gyakran akkor érzi jól magát, amikor egy nagyobb egész részévé válik.
Egyedül állni a figyelem középpontjában ezzel szemben nagyon szoláris dolog.
Neptunusz inkább áteresztő szeretne lenni, mint élesen körülhatárolt.
Amikor hirtelen Mirkóra irányul a figyelem, ellentmondás keletkezik:
„Most világosan körülhatárolt alakká kell válnom.”
Miközben a bensőd mintha inkább ezt mondaná:
„Szeretnék feloldódni valamiben.”
Egyébként pontosan ezt írod le a jó masszázsok közben.
Vagy motorozáskor.
Vagy amikor egy kávézóban ülsz.
Bizonyos mértékig eltűnsz.
Nem beteges módon.
Hanem jólesően.
Szaturnusz az 5. házban
Te magad is gyakran felismerted már ezt a kapcsolatot.
Az 5. ház a spontán játék.
A színpad.
A tánc.
A gyermek.
Szaturnusz ott ezt kérdezi:
„Egyáltalán szabad ezt?”
Vagy:
„Elég jó ez?”
Lefékezi a közvetlen önkifejezést.
Nap a 11. házban
A Napod számomra egyébként is kevésbé hat színpadi Napnak, inkább a közösség Napjának.
Egy közösség része szeretne lenni.
Nem egy tömeg középpontja.
Valószínűleg ezért is élted meg olyan elsöprőnek a hódolati rituálét.
Ott nem arról volt szó, hogy teljesítened kell valamit.
Nem kellett alakítanod semmit.
Egyszerűen csak néztek.
És elfogadtak.
Még egy gondolatot is hozzátennék.
Talán nem is egyedül Neptunusz az.
Talán éppen Neptunusz és Szaturnusz között születik meg benned a dermedtség.
Neptunusz azt mondja:
„Hadd oldódjak fel.”
Szaturnusz azt mondja:
„Csak meg ne mutasd magad ellenőrizetlenül.”
Aztán valaki hangos zenét tesz fel, és odakiáltja:
„Most táncolj!”
Ez szinte pontosan az ellenkezője annak, amire mindkét részednek szüksége van.
Ezért érintett meg annyira az emléked az Alter Wartesaalról.
Ott a The The szólt.
A te zenéd volt.
Kevesen voltak.
Nem kaptad feladatul, hogy táncolj.
Egyszer csak táncolni kezdtél.
Ez valami egészen más.
Senki nem várt előadást.
És éppen ezért válhatott lehetővé a mozgás.
Egészen addig, amíg Fred meg nem szólított.
Abban a pillanatban az átélésből megfigyelés lett.
Az áramlásból öntudat.
És ezzel véget ért a varázs.
Ezért azon töprengek, hogy a vágyad talán egyáltalán nem így szól-e:
„Szeretnék úgy táncolni, hogy abból ne legyen rögtön az: »Mirko táncol«.”
Ez nem azt jelentené, hogy láthatatlan szeretnél lenni.
Hanem azt a vágyat, hogy maga a történés fontosabb legyen annál a személynél, aki létrehozza.
Érdekes módon pontosan ezt írod le egy jól sikerült masszázsról. Nem te masszírozol. Valami létrejön két ember között. És mindabból, amit tőled olvastam, úgy látom, éppen ebben a közöttetek létrejövő térben vagy különösen eleven.
Ezen a weboldalon tulajdonképpen nem kellene reklámnak lennie. Ez sem reklámnak készül. De valamelyest teljessé teszi a képet:
Masszázs
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
