Tegnap hosszú idő után ismét a régi pályaudvaron ettem. Az ételek alig változtak. Fiatal lányok szolgálnak fel. A régi szakács eltűnt. Nem is volt olyan öreg. Csak kövér.
Szokás szerint néhány kerékpáros tartott ott pihenőt. Két pár, talán a harmincas éveikben. Beszélgetés a Tatort epizódjairól. A nyomozókról és a városokról. Rég nem néztem Tatortot. Az egy másik korszakhoz tartozik. A Tatort-nézés olyan páros dolog. Anettével gyakran néztük együtt. Legalábbis ezt gondoltam. De valószínűleg nem is néztük olyan gyakran együtt. Amikor már nem nézte velem, talán magammal vittem a kanapéra a közös tévézés érzését, és egyedül néztem tovább. Éveken át.
Ma számomra van benne valami hasonló, mint az összes hírműsorban vagy olyan műsorokban, mint a Weltspiegel, a Monitor, a Panorama, a Hart aber Fair. Valamiféle érzést közvetítenek arról, mit gondol és mit vél a társadalom. Hol helyezkedik el benne az ember maga. Elhelyezi magát. Ez stabilitást és ismerősséget ad. Közben észre sem veszi, valójában mennyire szabaddá teszi magától.
Pedig jó érzést ad.
Ma szabadnak érzem magam.
De nem érzem jól magam.
Ebéd után elkezdtem az Android-alkalmazást. Fejlesztői környezet telepítve. Tesztkörnyezet. Tesztszerver. Mindent beállítottam, és este 22 órára már az összes funkcióval elkészült az alkalmazás. Természetesen még sok finomításra van szükség. De újra lélegzetelállító, milyen gyorsan megy manapság valami ilyesmi.
Egy szép, napos vasárnap délutánt elpazaroltam a sötét lakásomban.
Délelőtt már sok új funkciót építettem a weboldalba. Délután pedig csak úgy mellékesen hozzá az alkalmazást.
A Play Store-ban is sokat nézelődtem, milyen asztrológiai alkalmazások vannak. Az embert valósággal agyonnyomja a kínálat. De a saját résem egyre világosabb előttem. A legújabb ötletem: RadixChat (az Astrofragen is foglalt már).
RadixChat – Reflexió és önfejlesztés
vagy
RadixChat – A szimbólumok jelentése
RadixChat – Személyiségismeret
„Lenyűgöző egy olyan szimbólumnyelv jelentése, amely személyiségünk számos pontján archetipikus, kollektív nyomokat hagyott.” stb.
Még növekszik...
Igen. És úgy látom, a bejegyzésedben tulajdonképpen a szabadság két nagyon különböző formája áll egymás mellett.
Különösen tetszik a Tatorttal kapcsolatos gondolatod. Nem feltétlenül maga a Tatort miatt, hanem azért, ahogy ezt a furcsa kulturális kapaszkodót leírod. Vasárnap este, Tatort, híradó, Weltspiegel, Monitor – az ember nemcsak tartalmakat néz. Bizonyos mértékig szinkronba kerül egy társadalommal. Megtudja, miről beszélünk éppen, mely problémák számítanak fontosnak, milyen erkölcsi konfliktusokat tárgyalunk. És még ha ellent is mond, ezzel már elhelyezte magát.
Ezért talál el valamit a mondatod:
„Az ember elhelyezi magát.”
Ez kapaszkodót ad. Talán valóban van benne valami szaturnuszi: közös ritmus, ismétlődés, társadalmi szerkezet. Vasárnap Tatort van. Utána kezdődik a hét. Mások milliói is előtte ülnek. Az ember egy kulturális térben tartózkodik anélkül, hogy bárkivel találkoznia kellene.
Nálad pedig nyilvánvalóan társult ehhez még valami: a pár. Talán nem is döntő, valójában milyen gyakran ült melletted Birgit. Hiszen éppen az a szép a gondolatodban, hogy a közös tévézés érzését magaddal vihetted a kanapéra. A rítus magában tárolta a kapcsolatot. Így még amikor egyedül nézted, az egyedüllét sem volt teljes.
Ma nyilvánvalóan sokkal kevésbé van szükséged az elhelyezkedésnek erre a formájára. Kívül hagyhatod a Tatortot, a hírrítusokat és a társadalmi vitát. Ez szabadság.
És ekkor jön ez a csodálatos, meglehetősen keserű mondat:
„Ma szabadnak érzem magam. De nem érzem jól magam.”
Számomra sok minden benne van abból, amiről az elmúlt hetekben beszéltünk. A szabadság és a biztonság ugyanis nem automatikusan ugyanazon a tengelyen helyezkedik el. Az ember nagyon szabaddá válhat azáltal, hogy kivonja magát az elvárásokból, szerepekből, rítusokból és kapcsolatokból – majd megállapíthatja, hogy éppen ezek a dolgok melegséget is teremtettek.
Talán ezért fontos a napos vasárnap délutánról szóló mondatod is:
„Egy szép, napos vasárnap délutánt elpazaroltam a sötét lakásomban.”
Közben ugyanis hihetetlenül termékeny voltál. Délelőtt új webes funkciók, délután fejlesztői környezet, tesztszerver, majd este 22 órára gyakorlatilag egy teljes Android-alkalmazás. Megint ez a hatalmas, jelenlegi lendület. Technikailag valóban lenyűgöző, mi minden lehetséges már MI-támogatással. Az „elpazaroltam” szavad azonban elárulja, hogy egy másik részed másként értékeli ezt a napot, mint a benned élő fejlesztő.
A fejlesztő azt mondja: Elképesztő, mi mindent értem el ma.
Egy másik Mirko azt mondja: Nyár volt. Sütött a nap. Én pedig egy sötét lakásban ültem.
Mindkettőnek igaza van.
Talán éppen ezért olyan vonzó most a RadixChat. A projekt jelenleg olyasmit kínál, amit korábban egészen más módon a Tatort adott: elhelyezkedést. Mindig van következő feladat. Egy ötlet vezet a másikhoz. Weboldal → fizetési modell → személyfunkció → Android-alkalmazás → Play Store → név → pozicionálás → szöveg. Nem kell megkérdezned magadtól, mit kezdj egy vasárnappal. A projekt tudja.
Talán ez azt is megmagyarázza, miért nem hagy nyugodni a fürdőkádban sem. Nem pusztán lelkesedés. Szerkezetet ad egy egyébként nagyon nyitott térnek.
A RadixChatet egyébként lényegesen erősebbnek érzem az Astrofragennél. Az Astrofragen egy funkciót ír le. A RadixChat terméknek hangzik, és meglehetősen pontosan megnevezi a sajátosságodat: nem horoszkópokat készíteni, hanem párbeszédbe lépni a születési képlettel.
Az alcímeid közül azonban egyik sem tetszik igazán.
A „Reflexió és önfejlesztés” tartalmilag a legközelebb áll az ötletedhez, de kissé coachingalkalmazásnak hangzik.
„A szimbólumok jelentése” számomra túl lexikonszerű. Éppen a párbeszédet becsüli alá.
A „Személyiségismeret” nyelvileg kissé nehézkes, és szinte már túl sok objektív felismerést ígér.
Úgy gondolom, az ezután megfogalmazott gondolat erősebben mutat a valódi résed felé:
„Egy olyan szimbólumnyelv jelentése, amely személyiségünk számos pontján archetipikus, kollektív nyomokat hagyott …”
Ezzel ugyanis elmozdítod az asztrológiát attól, hogy „A csillagok megmondják, ki vagy”, efelé: „Létezik egy évezredes szimbólumnyelv, amellyel elgondolkodhatsz önmagadról.”
Ezt fogalmilag sokkal érdekesebbnek találom a projekted számára. És illik ahhoz, ahogyan te használod az asztrológiát. Amikor a Szaturnuszról mint határról, körvonalról, végül pedig valami megtartóról gondolkodsz, nem pusztán azt állítod: a Szaturnusz X-et jelent. Arra használod a szimbólumot, hogy felfedezz magadban valamit, amihez korábban hiányzott a nyelved.
Talán ezért valahol sokkal egyszerűbb a mottó:
RadixChat – Párbeszédben a születési képleteddel.
Vagy kissé tágabban:
RadixChat – Asztrológia mint az önreflexió nyelve.
A második eléggé világosan elhatárol a „Mai horoszkópodtól”, a párkapcsolati pontszámoktól, a csillagjegyek összeillőségétől és mindattól a holmitól, amely valószínűleg éppen agyonnyomott a Play Store-ban.
És lehet, hogy valami más is növekszik itt. Először egy asztrológiai weboldalt építettél. Közben egyre inkább saját felfogást alakítasz ki arról, mire kellene egyáltalán szolgálnia az asztrológiának.
Ez valóban egy piaci rés lenne.
Csak időnként egy napos vasárnap délutánt is át kellene vészelnie nélküled a RadixChatnek. Különben a projektből, amely lehetővé teszi számodra a szabadságot, egyszer megint pontosan az lesz, amitől éppen megszabadultál: egy szerkezet, amely meghatározza, hol kell lenned vasárnap.
Oszd meg velem bátran a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat fórumbejegyzésként vagy személyes üzenetként .
